A béke utáni idő

Eleredt az eső. Mindenki boldogan emeli a tekintetét az égre. A pusztulás után újra virágba borult a világ. Már csak az esőt hiányolta mindenki. És lám, az is megérkezett. Engem különösebben nem érdekel. Vissza fordulok a munkához és folytatom. Hirtelen Sakura terem mellettem. Megragadja a karom és maga után rángat. Hiába tiltakoznék, nem érne semmit. Inkább követem. Boldogan mosolyog.

• Esik Naruto! Végre esik! – jóformán táncra perdít a farakások között.

• Igen, esik. – elengedem a kezét és én is felbámulok az égre. Másoknak éltető e-nedv, de nekem nem mond semmit. Mintha csak a szívemben dúló vihart tükrözné a természet. És ez még csak az elő vihar, az igazi tombolás csak később jön.

Hirtelen szétnyílnak a felhők és kisüt nap. Az első sugarak az én arcomat érik. Lehunyom a szemem és úgy élvezem. Lám, most mosolyog mindenkire. Mint ha csak magamat látnám. Belül a vihar, kívül pedig a nap fény. Mert tudom, hogy nem értenék meg a vihart amely bennem dúl. Lassan Sakurára vetem a tekintetem, a szivárványt figyeli a gyerekekkel és a falu többi lakójával. Talán még ő meg értené, mi zajlik le bennem. Észre veszi hogy nézem, rám néz és mosolyog. Biztató a mosolya, de mire buzdít?

Megrázom a fejem és fatuskóra leülök mely a lábamnál áll. Körül nézek a jelenlévőkön, Mindenki boldog, önfeledten viháncolnak. A gyerekek a pocsolyákban ugrálnak, vagy épp sétálnak rajtuk. A nők a szivárványban gyönyörködnek, van aki sír. Gondolom vissza emlékezett a régi időkre. Sokan veszítették el a hozzátartozójukat. Mindegy, vissza kell menni dolgozni különben sosem készül el a falu. Lassan vissza botorkálok a munkához, mielőtt elhaladnék Tsunade sátra előtt bepillantok. Még mindig komában fekszik. Kár, hogy nem láthatja a szivárványt. Shizune is a szivárványban csodálkozik. Egyedül én és Tsunade nem.

Valaki a vállamra teszi a kezét, megfordulok és Sakura mosolyog rám haloványan.

• Jól vagy?

Nem, egyáltalán nem vagyok jól. De ezt te nem értheted.

• Persze Sakura, nincs semmi baj! – rávillantom a szokásos róka vigyorom.

• Rendben! – mosolyog újra.

Ő sem értené meg. Elenged hátat fordítva nekem Saiék felé indul. Mennyit változott, mióta geninek lettünk. Kész nővé lett. Mennyi mindenen mentünk keresztül. Ő, én és Sasuke... Vajon hol van most Sasuke? A távolba nézek. Mint ha ott lenne, mintha azt várnám, hogy a fák sűrűjéből hirtelen elő bukkanna. De tisztában vagyok vele, hogy ez lehetetlen. Egy csalódott mosoly húzódik a számra és újra a munkám felé igyekszem. Mindenki javában dolgozik. A nők főznek vagy az ételt, italt osztogatják. A férfiak pedig a romokat takarítják el, vagy az új épülethez szükséges gerendákat cipelik, vágják. Kakashi nincs itt. Biztos megint valamelyik könyvét bújja. Ez eszembe juttatja az első próbánkat genin ként. A csengők megszerzését. Vicces hogy milyen hamar felnőttünk. Aztán jött a vizsga. Minden rendben ment míg Orochimaru fel nem bukkant. Rossz fordulatot vettek a dolgok. És én mit csináltam? Küzdöttem, mosolyogtam, és kitartottam abban amit hiszek. De miben is hiszek?

Az Akatsuki feloszlott, a falu biztonságban, végre nem tekintenek rám úgy mint egy szörnyetegre. De valami még is bánt. Sóhajtva lerogyok a földre és a füvet kémlelem. Nem akarok gondolkodni, csak élni, boldogan. Két katicabogár mászik rá a kezemre. Lassan felemelem az arcommal egy szintbe. Elrepülnek. Megvakarom a tarkóm és felállok. Hinata mosolyogva elsétál mellettem. Vele sem beszéltem mióta Pein megtámadta a falut. Mit is mondhatnék neki? Majd nem meghalt miattam.

• Hinata! – nem értem miért szóltam utána. Megfordul és kíváncsian bámul rám halványlila szemeivel.

• Tessék?

• Sajnálom. – bököm ki végül miután oda álltam elé. Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni. Hogy majdnem meghaltál miattam.

• Semmi baj, Naruto – mosolyog rám. Most nem remeg, mint régen ha beszéltünk. Bátran rám mosolyog.

• Rendben. – mosolygok vissza rá.

• Valami baj van?

Talán ő látja rajtam?

• Nem, jól vagyok.

• Nem hiszek neked. – Most már biztos, ő megértené. De, hogyan mondjam el?

• Hinata, ez bonyolult...

• Nem kell elmondanod, ha nem akarod.– újra rám mosolyog. – De tudnod kell, én bármikor meghallgatlak.

• Félek, Hinata. – Igen, ez volt az ami nyomta a lelkem. De hogy-hogy megnyíltam neki? És Sakurának sőt senki másnak miért nem tudok? – Félek, mert tudom hogy ez most csak átmeneti állapot. Sasukét még mindig nem találtam meg. És a falubeliek is csak átmenetileg tekintenek el a bennem élő démon felett. És Minato...

• Semmi sem átmeneti állapot Naruto. A falubeliek szeretnek téged. Ahogy a barátaid is. Sasukét pedig meg fogod találni. Ebben biztos vagyok. És ami a negyedik hokagét illeti, mi a baj? – értetlenül néz rám.

Miért van rám ilyen hatással a hangja? Megnyugtat. Úgy érzem, a lelkemen lévő gondok eltűntek.

• Hinata, köszönöm. – hosszú idő óta most mosolygok őszintén. Megölelem az előttem álló döbbent lányt.

• Semmiség. – pirul el. Csak nem zavarban van? Gyorsan elengedem.

• Ne haragudj. – tekingetek jobbra-balra. Azt hiszem, ez egy kicsit kínos volt.

• Naruto, köszönöm hogy megmentetted az életem. – döbbenten bámulok a levendula szemeibe. Mindig ilyen gyönyörűen csillogtak?

• Nincs mit meg köszönnöd.

Némán állunk egymás mellett. Ennyi lett volna a gondom? Félek? Szánalmas. Még is Hinata mellett másként érzem. Olyan más.

• Nem jönnél el velem? – döbbenten néz rám. Tutira nem tudja mire is gondolhatok. Hisz még magam sem tudom – Már mint beszélgetni. Tudod, kicsit jó lenne itt hagyni ezt a nyüzsgést. Szóval csak gondoltam...

• Nem kell mindent meg magyaráznod – a mosolya olyan meg nyugtató. A fenébe is!

• Rendben – bólintok aprót majd a kezét megfogva magamhoz húzom és már el is tűntünk.

• Hanyatlunk!

  2014-06-17 11:41:42

  Kedves olvasók, nagyon hanyatlunk. Ha így folytatódik, mi lesz? Kérlek segítsetek! Szeretnék egy kis vissza jelzést, hogy megérie, vagy sem ezt az oldalt szerkesztgetnem? 

• Érdeklődj!

  2014-01-07 16:42:34

  Kedves látogatók, olvasók! 

  Mivel már a facebook elég híres és eléggé berobant már a köztudatba, így mivel szinte mindenki ott található meg, hát én is megtalálható vagyok. Nem régiben hoztam létre egy csoportot, ahol kritizálhattok, kérdezősködhettek, értesíthetlek titeket. Aki úgy gondolja, hogy tetszenek neki az irományaim, lát bennük fantáziát, és szeretné továbbra is nyomon követni, akkor ezen mindent megtalál: https://www.facebook.com/groups/197749193756371/

• Kevesen lennénk?

  2014-01-06 05:32:30

  Valójában, semmi, de semmi adatom sincs arról, hogy hányan is olvassátok az oldalam. De tudjátok mit, ez engem egy cseppet sem zavar.  Örülök, hogy beindult az oldalam. Örülök, hogy van egy maréknyi ember, olvasó, bárki aki egyszer-egyszer ellátogat ide, s boldoggá tehetem egy párpercét azzal, hogy olvassa a műveim. Így hát, köszönöm. Köszönöm, azoknak akik ide járnak, vagy tévednek, hogy egyáltalán veszik a fáradtságot, hogy betekintsenek az agyszüleményeimbe. :)

• Indulás!

  2013-11-20 20:31:27

  Az oldal még firss, és üde. Így hát elnézéseteket kérem, ha netalán tán valamit nem találnátok meg felelőnek. Ha ez meg történne, kérlek titeket, hogy írjatok nekem! Segítsétek a munkámat, ha vannak ötleteitek, remélem, elégedettelk lesztek. 

  Üdvözlettel: 

  Nino