... - Szeretsz?
- Nem. - jött az egyszerũ felelet, s fel nézett az elõtte állóra világos barna tekintetével, mely érdektelenséget s nyugalmat tükrözött.
A lány szemei megteltek könnyel, ajkai megremegtek majd reszketõ testel utat engedett szívfájdalmának, s azok bánattal telve ólomként hullottak mellkasára, melytõl lelke mégnehezebbé vált.
- Sajnálom... - suttogta remegõ hangon, kezét az ajkaihoz emelve, majd fájdalomtól megtelt tekintetét elszakította az oly hõn áhított arctól. Tudta, hogy nem ő tehet róla, még is magát okolta a történtek miatt. S most, hogy tisztában volt a fiú érzéseivel, még most is magában kereste a hibákat, amiért ezt a feleletet kaphatta.
Tudta, hogy ez lesz. Még is az érzés elviselhetettlen volt számára. Lassan elhátrált a padtól,Nem tudta mit is tehetne ezek után, minden reménytelennek tünt számára. S ami eddig rózsaszín ködbe burkolodzott, az most feketén tükrözödött vissza a szemeiben. Vége lett számára mindennek, nem bírt tovább ott maradni, futásnak eredt.
A fiú egyedül maradt a késõ õszi délutánon a padon kuporogva. A lány már rég eltünk, de õ még sem eredt utánna.
- Nem a te hibád. - tekintett fel az égre s egy elsárgult falevél útját kõvette tekintetével mellyet a szél lágy táncba vitt, s abba az irányba repítette, ahol a lány eltűnt. - Egyszerũen.... csak nem szeretlek. - suttogta a szélbe...
Hírek
Kedves olvasók, nagyon hanyatlunk. Ha így folytatódik, mi lesz? Kérlek segítsetek! Szeretnék egy kis vissza jelzést, hogy megérie, vagy sem ezt az oldalt szerkesztgetnem?
Mivel már a facebook elég híres és eléggé berobant már a köztudatba, így mivel szinte mindenki ott található meg, hát én is megtalálható vagyok. Nem régiben hoztam létre egy csoportot, ahol kritizálhattok, kérdezősködhettek, értesíthetlek titeket. Aki úgy gondolja, hogy tetszenek neki az irományaim, lát bennük fantáziát, és szeretné továbbra is nyomon követni, akkor ezen mindent megtalál: https://www.facebook.com/groups/197749193756371/
Valójában, semmi, de semmi adatom sincs arról, hogy hányan is olvassátok az oldalam. De tudjátok mit, ez engem egy cseppet sem zavar. Örülök, hogy beindult az oldalam. Örülök, hogy van egy maréknyi ember, olvasó, bárki aki egyszer-egyszer ellátogat ide, s boldoggá tehetem egy párpercét azzal, hogy olvassa a műveim. Így hát, köszönöm. Köszönöm, azoknak akik ide járnak, vagy tévednek, hogy egyáltalán veszik a fáradtságot, hogy betekintsenek az agyszüleményeimbe. :)
Az oldal még firss, és üde. Így hát elnézéseteket kérem, ha netalán tán valamit nem találnátok meg felelőnek. Ha ez meg történne, kérlek titeket, hogy írjatok nekem! Segítsétek a munkámat, ha vannak ötleteitek, remélem, elégedettelk lesztek.
Üdvözlettel:
Nino
Szavazás